[ Pobierz całość w formacie PDF ]

többször is emlékeztették nagybátyjukat a kötelességére. Mertens eleinte arra
hivatkozott, hogy hamarosan intézkedik, nem kell kapkodniuk, elvégre bQven
van még hátra á kiszabott húsz esztendQbQl. Abban reménykedett, hogy a
dolog idQközben feledésbe merül, ám a testvéreknek szinte naponta eszébe
jutott nagyapjuk teljesítetlenül maradt kívánsága, s újra, meg újra
figyelmeztették Mertenst a mulasztására.
Egyik nap Hans ismét határozottan felszólította, hogy adja fel végre a
hirdetéseket, mire nagybátyja dühösen rátámadt.
 Fejezd már be ezt a komédiát! Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy Lutz
Rodenberg meghalt. ElQttem hiába játszod meg magad! Ne akarj úgy tenni,
mintha azon fáradoznál, hogy másnak engedd át az örökségedet. Hagyj fel
végre ezzel a szamársággal! A hirdetések nem jelennek meg, és kész.
 Nagyapa így akarta, nekünk teljesítenünk kell a kívánságát.
 Nagyapád ebben a tekintetben beszámíthatatlan volt.
Hans most már végképp felháborodott.
 Hogy mondhatsz ilyet? Nagyapa nagyon is világosan gondolkodott, és
mindig pontosan tudta, mit tesz. Senki nem nevezheti beszámíthatatlannak,
még te sem!
Mertens gyqlölködQ tekintettel nézett unokaöccsére.
 Úgy gondolom, nem tett világos gondolkodásról tanúbizonyságot, amikor
egy magadfajta éretlen kölyköt tett meg a Rodenberg Mqvek örökösévé 
sziszegte mélységes utálattal.
Hans bátran állta a pillantását.
 EgyelQre Lutz bácsit illeti az örökség. Ha a helyébe kell lépnem, az
kizárólag azért lesz, mert édesanyám nagyapa idQsebbik leánya volt. Hallatlan,
hogy beszámíthatatlannak mered nevezni nagyapát, csak mert nem akarta
halottnak hinni az egyetlen fiát. Nincs jogunk megítélni és bírálni a
rendelkezéseit. Nekünk egyetlen dolgunk van csupán, az, hogy teljesítsük Qket.
Mertens megsemmisítQ pillantásától Hans minden bátorsága dacára
elsápadt.
 Ki innen, te semmirekellQ! Nem fogod itt nekem a mintagyereket
játszani, majd én leszoktatlak errQl. Ne avatkozz olyasmibe, amihez semmi
közöd. EgyelQre én vagyok itt az úr, én szabom meg, mi történik, és mi nem.
Megértetted?  kiáltotta az igazgató fenyegetQen.
Hans egy pillanatig elkerekedett szemmel, komolyan nézett rá, aztán szó
nélkül magára hagyta. Egyenesen Bernd doktor irodájába ment, és azonnal
beszámolt neki az imént lezajlott jelenetrQl.
 Aljasság, hogy nem teljesíti nagyapa kívánságát. Nem érhetném el
valahogy, hogy meg kelljen tennie?  kiáltotta magánkívül.
Ralf kis ideig elgondolkodott, aztán megvonta a vállát.
 Talán lehetne, ahhoz viszont beszélnie kellene a közjegyzQvel, és nem
tudom, helyesen teszem e, ha ezt tanácsolom.
 Gondolja meg, doktor úr, végül is elképzelhetQ, hogy Lutz bácsi valóban
csak eltqnt, de nem halt meg. Talán letelepedett valahol a nagyvilágban, és
soha nem tudja meg, hogy elhunyt édesapja Qt tette meg az örökösének.
 Igen csekély a valószínqsége, hogy Lutz Rodenberg még életben van.
Abból pedig, ha Mertens igazgatót bármire rákényszerítjük, amit magától nem
kíván megtenni, magának csakis kellemetlenségei származhatnak, Hans úr.
Az ifjú Dornau ökölbe szorította a kezét.
 Borzalmas érzés, hogy tehetetlen vagyok. A nQvéremet is nyomasztja,
hogy nagyapánknak nem teljesülhet ez a kívánsága. Akár van értelme, akár
nincs, nagyapa így akarta és írta elQ. Felháborító, hogy az a gazember
egyszerqen nem vesz tudomást róla.
Ralf Berndre nagy hatást tett, hogy Hans a testvérét említette. A csillagokat
is lehozta volna az égrQl, ha Eva Maria éppen azt kívánta volna tQle.
 Esetleg megérdeklQdhetem, mit tehetünk azért, hogy Mertens
igazgatónak teljesítenie kelljen az eltávozott kívánságát
 mondta.
MielQtt Hans válaszolhatott volna, kinyílt az ajtó, és a küszöbön Eva Maria
Dornau jelent meg, aki soha korábban nem járt még Ralf Bernd irodájában.
Látszott rajta, hogy rendkívül izgatott.
 Itt van az öcsém, doktor úr? Jaj, Hans, végre megtaláltalak! Bocsássa
meg, doktor úr, hogy így betörtem az irodájába, de azonnal beszélnem kell a
testvéremmel, és úgy gondoltam, önnél találom.
Ralfnak örömteli izgalmában kivörösödött a homloka. Szeme felragyogott,
és gyorsan székét húzott elQ a látogató számára.
 Parancsoljon, nagyságos kisasszony, foglaljon helyet! Azonnal távozom,
hogy zavartalanul beszélgethessenek.
A lány pirulva nézett rá.
 Nem, nem, maradjon csak!  mondta.  Szeretném, ha ön is hallaná,
amit az öcsémnek mondok. Tudom, hogy Hans beavatta a családunk ügyeibe,
és maga mindig olyan kedves érdeklQdést tanúsított irántunk. Bizonyára
együtt örül majd velünk, ha elmondom a testvéremnek, mi hozott ide.
Hans megragadta a nQvére kezét. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • sloneczny.htw.pl